Zalaapáti hóvirág nézegető nordic walking túra

Hóvirág mezők Zalaapáti kincsesbányája

Zalaapáti olyan természeti kinccsel rendelkezik, ami évről évre egyre jobban növekszik, gyarapszik. Hála annak, hogy nagyon kevesen tudnak róla, nagyon kevesen járnak erre. Így a tavasz hírnökei február végén ellepik a domboldalt a Patak-völgyében. Sokan tudják a hóvirág védett növény, természetvédelmi értéke tízezer forint. Ha valaki képes volna megszámolni egyenként szép kis összeg kerekedne a végén, abban biztos vagyok. Ezért vélekedek úgy, hogy ez egy fel nem fedezett, feltáratlan kincsesbánya. Ami mellesleg meseszép, álomszép, és ezt valóban élőben kell megtapasztalni. A képek, fotók nem adják jól vissza ezt az élményt.

Hóvirágszőnyeg ritkaság, lélegzetelállító

Tényleg megpróbáltuk ezt a pompázatos látványt valahogy felfogni, konzerválni. Szerencsére a hóvirágok jól bírják a fotózást, türelmesek és szerények. Nagy fejükkel bólogatnak a szélben, nem szállnak vitába, tudják, hogy szépek. Pincesoron sok ház áll üresen, elhagyatottan az út mellett. Így a hóvirágok terjeszkednek, még az utakon is hóvirágok nőnek. Letaposott ösvényeken is, ahol valaha rendszeresen jártak a pincéjükhöz a helyiek.

Zelk Zoltán:Hóvirág
Jó hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled,
mi hírt hoztál, mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka,
útrakelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

Természet visszahódítja az elnéptelenedett, elhanyagolt területeket

Nyitnikék-nyitnikék dalolják a széncinegék. Tudjuk-tudjuk válaszoljuk. Napsütésben, szélfúvásban, madárcsicsergést hallgatva, hóvirágokat óvatosan kerülgetve haladunk “ez hihetlen”-t hajtogatva, “unbelievable” állapotban a legszebb kilátó pont felé. Nagy gyönyörűség felülről a lankás Zalai-dombság látványa. Különös hangulata rabul ejti a vándorlót. Elnézve a szőlőültetvényeket a szorgalmas szőlősgazdák fáradalmait is ez a kilátás kárpótolhatta.

Ők munka után ide jártak „nyaralni“, kikapcsolódni, feltöltődni. Hívő emberek, akik áldottnak érezték magukat, erről tanúskodnak az utak szélén általuk felálított védőszenteket ábrázoló emlékművek. Valóban a domb mögött lenyugvó nap sugarai sejtelmesen szűrődnek át a fák között, különleges hangulatot árasztva. Felemelő érzés nappal szemben, haza felé tartani. Friss hűvös hegyi levegő, a gyönyörködés jólesően elfárasztja az embert.

Vidék minden évszakban nap, mint nap elvarázsol. Falun nevelkedtem fel. Nekem a kakas kukorékolása, a tyúkok kapirgálása az udvarban, a macskák békés ücsörgése az ablakpárkányon, a kutya heverészése a patak partján sokat jelent, megnyugtat.

Viszont a szemét, mindenhol szemét! Édesapám intelme, hangja most is itt cseng a fülemben. 

Ha valaki túrázik  annak sajnos a borzalmakra is fel kell készülnie. Szépséges hóvirág mellett ott a szörnyeteg is: a szemét, ami kiszúrja az ember szemét. Hóvirág és WC ülőke együttállása elég bizarr. De hát hol lenne a legjobb helye pottyantósból kiszuperált WC ülőkének, ha nem az erdőben! Hátha valaki még hasznát veszi!

Minden nap, minden egyes ember döntései sorozatával befolyásolja a következő generációk sorsát. Vendégek, átutazók vagyunk a Földön, ahol elkerülhetetlenül, így vagy úgy, de nyomot hagyunk.

Életmódunkkal, szokásainkkal, választásainkkal sok hasznosat tehetünk környezetünkért, ami többszörösen megtérül. 

Egy-egy fűszernövény ápolásával méhlegelőket hozhatunk létre, pár téglába lyukakat furva rovarvárat építhetünk.  Egy-egy odú, madáretető, madárbalkon, madáritató kihelyezésével a madarak életét könnyíthetjük meg. Kevés ráfordítással madárbarát otthont, iskolát, óvodát, munkahelyet teremthetünk. Nem beszélve arról, hogy közvetlen megfigyelésük mekkora örömet okoz nemcsak nekünk, hanem gyermekeknek, időseknek is. Nagy örömömre nemrég vehettem kezembe két darab odút és két darab ablakpárkányra szerelhető madárbalkont. Költőládákat aznap le is festettem és másnap ki is akasztottam a fákra, hogy a széncinkék minél hamarabb felfedezhessék, birtokba vehessék.

Rikkantásom lényege, hogy szemétnek az erdőben nincs helye!

Nem kell rögtön környezetvédő aktivistává válni, sem madarásszá, sem méhésszé. Ha már csak annyit teszünk, hogy nem szemetelünk, hazavisszük a hulladékot és netán szelektív hulladékgyűjtőkbe szét is válogatjuk azokat, sokat tettünk. Vigyázzunk a környezetünkre, váljunk felelősségteljes természetbarátokká!

Ha szeretnél értesülni az aktuális túráimról iratkozz fel a hírlevemre!

2021-02-28T16:01:03+02:002021.02.28.|Blog|
Go to Top