Túrázz, kirándulj Válluson, menj fel a Láz-hegyre!

Túrázz, kirándulj Válluson, menj fel a Láz-hegyre!

Túrázz, kirándulj Válluson, menj fel a Láz-hegyre a Láz-tetői kilátóba! 

Nem gondoltam volna, hogy a mai nap a ködből, a szürkeségből ki tudok majd szabadulni. Alig hittünk a szemünknek, annyira meglepődtünk, amikor elértük Várvölgy határát: teljesen más klímába csöppentünk, szikrázó ragyogó napsütésbe. Ahogy Válluson, a Keszthelyi-hegység lábánál kikászálódtunk az autóból dagadtam a boldogságtól, hogy az időjárás ma sem hagy minket cserben. Szép időben, jót fogunk túrázni és a kiszemelt Láz-tető kilátóból tényleg szép kilátásunk lesz és nemcsak egymást fogjuk nézegetni.

Már régi adósságom volt ez a túraútvonal, de mindig sajnáltam rá az időt. Soknak találtam a plusz negyven perc oda-vissza utat, gondoltam a 1,5 órás túrával együtt beleszaladhatunk a két és fél órába, ezért inkább más útvonalakat választottam. Ez a kicsinyesség, szűk látásmód az idővel kapcsolatban a mai nap érvényét vesztette, minden pillanat számított és nagyon élveztük, hogy ott lehettünk. Az utazást kárpótolta a napsütés, a hó, a havas táj. Sőt nagyon hálásan, feltöltődve, jó emlékekkel tértünk haza: ide Vállusra, a Medvehagyma-tanösvényre vissza kell térnünk ősszel, tavasszal, de még nyáron is.

Rajtunk múlik, hogy kilépünk-e a békaperspektívából való szemlélődésből, merjük-e a hosszú távú terveinket előtérbe helyezni a rövidtávú érdekeinkkel szemben.

Ezt a leckét újra és újra  meg kell tanulnom és jól megjegyeznem: érdemes ismeretlen, távolabbi úticélokat megcélozni, elhagyni a komfortzónát még akkor is, ha az időjárás nem kecsegtet semmi jóval. Még akkor is, ha mindenki más aggódik, kételkedik, tele van a feje az otthon maradottak útravalónak szánt baljóslataival az időjárásról, a körülményekről.

Vállus jól kitáblázott, kedvelt kirándulóhely, tehát bárki könnyedén megtalálja a kiinduló pontot és nem téved el.

Aki ismerős Válluson az tudja, hogy ez egy tündéri zsákfalu, erdészeti út köti össze Balatongyörökkel. Könnyű megtalálni a kiinduló pontot, csak tovább kell hajtani az autóbuszfordulónál jobbra, addig ameddig autóval a műúton el lehet menni, a falu széléig. A hegy alatt le lehet parkolni, ahonnan már jól látható a kilátó. Láz-tető kilátóra vezető útvonalon kívül még a Szent Miklós-forráshoz, Kutyatemetőhöz vagy a Büdöskúti pihenőhelyhez is el lehet jutni a zöld kereszt túrista jelzéseken. Ma már független település azt reméli, hogy a gyönyörű táj idevonzza a bakancsos túrázókat, terepfutókat, tanösvényen kirándulókat, bicikliseket, hó esetén a szánkózókat.

Mindenféle bemelegítés nélkül, égve a boldogságtól, hogy még élőben is látunk havat, nekilódultunk az emelkedőnek. Elkényelmesedt, elvárosiasodott emberként jól esett sárban dagonyázni. Engem az sem tart ilyenkor vissza, ha a cipőm nem vízhatlan és átázik. Nem vagyok cukorból, majd hazaérek és megszárítkozok.  Nyakunkba is jutott az olvadt hóból, viszont a ritkán látott hótakaró, zúzmarás fák látványa, a szúrós csodabogyóval szegélyezett út, a csend nagyban hozzájárult a csúcsélményhez. Örökzöld növény piros bogyói csak úgy virítottak a hó alól.

Láz-tető kilátót és a környéket nagyon szépen rendbe tartva találtuk. Egy fedett, tetővel ellátott fa kilátótornyot építettek ide. Talán még egy éjszakát is el lehet itt tölteni hálózsákban. A kilátás pedig pazar volt, úgy éreztük magunkat, mintha felhők felett repülnénk. Panoráma, akadálytalan kilátás fenséges látvány, a problémák ilyenkor eltörpülnek és távlatokban lehet gondolkodni, szótlanul révedezni. Miután kicsodálkoztuk magunkat és már meguntuk a kúszó ködfelhőket figyelni, leereszkedtünk a kilátóról, a Láz-hegyről.

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el verséből csak egy sorra emlékeztem és most ide becsempészem, hogy emlékezzünk és vegyük egy kicsit könnyedebben ezt a lét, nemlét kérdését.

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Felfedező vágyunk nem hagyta, hogy ugyanott menjünk le, ahol feljöttünk. Ezért egy másik útvonalat választottunk. Ezen a körön, ami 3,84 km hosszú volt, másfél óra alatt mentünk végig, kényelmes tempóban. Viszont visszafelé elég vadregényesre sikeredett a temető felé venni az irányt. Nordic walking botokkal tapogatózva, aprókat lépegetve, néhol csúszkálva a sárban kerestük a biztos talajt a lábunk alatt illetve a jelzéseket, a fekete futó fiúkat, vagy a narancssárga nyilakat a fákon. A havazás miatt az utat nem lehetett látni, ezért óvatosan kellett közlekedni, de nagyon megérte a fáradságot, mert gyönyörű helyeken jártunk, csodálatos sziklafalakat láttunk. Itt is található egy Vadlán-lik barlang, amiről barlangtérképet is szerkesztettek. Azt gondolom bőven van itt látnivaló. Ha már erre jártunk, jutalmul még beugrottunk a kedvenc, helyi  Várvölgyi Pékségünkbe egy-két sütiért, pékáruért.

Hazafelé autózva csodálkozva tapasztaltuk, hogy a köd három óra múlva sem szállt fel Keszthelyen. Így mégjobban örültünk a napsütésnek, Vállusnak, az erdőnek, a hónak.

Következő távolabbi úticélunk a Kék-túra útvonalon, a 404 méter magason fekvő Vakondturzás vagy Kő orra nevű kilátóhely lesz. Erről is hozok majd beszámolót.

Maradj egészséges! Sétálj, kirándulj, nordic walkingozz erdőben, jó levegőn!  
2021-01-10T18:02:41+02:002021.01.10.|Blog|
Go to Top