Ne a nagy pillanatra várj, haladj lépésről lépésre előre!

Ne a nagy pillanatra várj, haladj lépésről lépésre előre!

“Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit tenni elmulasztunk”

2004-ben ismerkedtem meg a szellemi jógával. Das Manfred Kyber Buch könyvéből olvastam állatmeséket németül és annyira megtetszettek, hogy le is fordítottam belőle magamnak egy párat. Tanmesék nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is szólnak. Tanulságos történetek sokszor nem végződnek happy enddel, hanem tanítanak, óvnak, intenek. Röviden összefoglalva ennek a történetnek a lényegét: nem elég vágyakozni, hanem nap mint nap tenni kell a vágyott cél eléréséért. A baj megelőzhető, odafigyeléssel, prevencióval lépésenként. Minél többet várakozunk, annál később kezdünk el tevékenykedni. Változtatáshoz felkészültség, tapasztalat, lelkierő, fizikai erő szükséges, ennek híján a változás nem fog bekövetkezni. Sőt odáig is elfajulhat a helyzet, hogy fel is kell hagyni a próbálkozásokkal, tervekkel. Ha nem vigyázunk a nagy pillanat elmúlik.

Nagy pillanat- Manfred Kyber

Egy kismadár ült a kalitkájában és honvágyó szemekkel nézett a napsütésbe. Egy énekesmadár volt és egy kultúrállamban élt, legalábbis olyasmiben, amit így neveztek. A távoli kékségben kék hegyek magasodtak. A hegyek mögött terülhet el dél, gondolta a kismadár. Egyszer már megtettem ezt az utat, utána soha többet. A távoli hegyek nagyon közelinek tűntek. A honvágy egész közel nyomta a kalitka rácsrúdjaihoz. “Olyan nagyon közel vannak!” mondta a kismadár. “Csak ezek a rácsrudak ne lennének! Csak, ha ez az ajtó egyszer kinyílna, egyetlen egyszer!” Akkor itt lenne a nagy pillanat és pár szárnycsapással ott lennék a kék hegyek mögött.” Darumadarak vonultak el. Az őszi levegőben siránkozó kiáltásaik csengtek sírva és csalogatóan. Ez volt a dél hívása. Eltűntek a hegyek mögött. A kismadár nekirohant a rácsnak. Jött a tél és a kismadár csendes lett. Esett a hó és a kék hegyek szürkévé változtak. Dél felé az út hidegben és ködben nyugodott. Sok tél és nyár jött. És sok évek jöttek. A hegyek kék lettek és ismét szürkék. A költöző madarak jöttek délről és mentek délre. A kismadár a rács mögött a nagy pillanatra várt. Akkor jött egy tiszta, napos őszi nap. A nagy pillanat ott volt! A kismadár remegett az örömtől és az izgalomtól. Óvatosan és félénken repült el onnan és átcsapkodott a közelben lévő fára. Minden, ami körülötte volt, összezavarta. Nem volt már mindehhez hozzászokva. A távoli kékségben kék hegyek álltak. De most még távolibbnak tűntek. Túlságosan távolinak a szárnyainak, amiket már ávek óta nem használt a rácsoszlopok mögött. De ennek mennie kell! Hisz itt van a nagy pillanat! A kismadár összeszedte minden bátorságát és minden erejét és szélesre kitárta szárnyait, nagyon szélesre- a repüléshez délre, a kék hegyek mögé. De nem jutott messzebbre, mint a következő ágra. A szárnyak megrövidültek a hosszú évek alatt, vagy valami más volt az, ami megrövidült benne? Maga sem tudta. A kék hegyek távol voltak, nagyon-nagyon távol voltak tőle. Ekkor visszacsapkodott csendben a kalitkába. Darumadarak vonultak. Siránkozó kiáltásuk panaszkodva, hívogatóan csengtek az őszi levegőben. Ez volt a dél hívása. Eltűntek a kék hegyek mögött. Aztán a kismadár leengedte a fejét és szárnyai alá temette. A nagy pillanat elmúlt.

Papp Anikó fordítása: Das Manfred Kyber Buch, Rowohlt Tiergeschichten und Märchen Der große Augenblick

Jelentkezz az online jógaóráimra! és itt egy másik Manfred Kyber történet: A halál és a kislány

Namaste!

2020-11-30T19:00:17+02:002020.11.30.|Blog|

Cím

Go to Top