Covid Nordic Walking

Covid Nordic Walking

“Walk and talk!”- sétálj és beszélj!

Nagy divat külföldön a pszichoséta. Kibeszélni magunkból a gondjainkat, megosztani a gondolatainkat, érzéseinket egyfajta lelki tisztulás. Melynek helyet, teret és időt kell adni. Gyaloglás a legjobb orvosság. Szabad levegőn, a zöldben, a természetben végzett nordic walkingozás alatt ért ingerek hatványozottan tudnak hatni nemcsak a fizikai jólétre, hanem a lelki egészségre is. Mivel a nordic walking nem annyira fárasztó, edzés közben lehet beszélgetni, ki lehet elégíteni a hiányzó szociális szükségleteket. Séta nemcsak helyrajzilag, mentálisan is eltávolít a napi gondoktól, egy kis időre sikerül a külső elvárásokat maga mögé hagynia a gyaloglónak, visszatalálni a saját tempójához.

Nagyon képzett, ismert előadókat hallgatni nagy öröm, roppantul izgalmas főleg otthon online. Ám mit tegyen egy kevésbé ismert halandó, akinek van egy jó története? Leírhatja és majd lájkolják, kommentelik. Mert ugye maszk nélkül beszélgetni egymással szemben ülve-állva-fekve felelőtlenség. De mi történik a bentragadt, kimondatlan szavakkal, gondolatokkal, ki törődik a magányos, elszigetelődött emberekkel? Ki nevetteti meg a nagymamákat, akiknek külföldön élnek gyermekei, unokái? Ki csal mosolyt az arcukra és feledteti el a gondjaikat? Számomra a covid egyfajta tisztogatási akció, egy ultra jó kifogás mindenre. Azokat sújtja a legjobban, akik szófogadóak, akik jól láthatóak, tevékenységüket nyomon lehet követni. Pedig ezzel a fránya kórral meg kell tanulni együtt élni, és azokkal a mini lehetőségekkel, amik még adottak, azokkal nem élni, na az felelőtlenség. Attól még, hogy a feje tetejére állt minden, nem kellene fejvesztve a saját vesztünkbe rohanni. Hanem felelősséget vállalni saját egészségünkért és tenni érte.

Nézzük meg közelebbről mi történik csoportos nordic walkingozás közben? Tíz elszánt 60 év feletti ember találkozik a parkban. Megfelelő távolságban egy nagy körben bemelegítenek, az arcizmaikat is. Poénokat röptetnek, nem fröcsögnek egymásra, hanem csivitelnek egymással, mint a madarak. Zsibvásár jut eszembe, ahogy hallgatom csevegésüket. Elindulnak, egymást mellett haladva, beszélgetve, vagy szűkebb útvonalon egymás mögött, libasorban a jó levegőn, a fák között, a természetben. Vizsgáljuk ezt meg közelebbről? Hol van itt a veszély? Sehol. Végre storizhatnak, végre találkozhatnak valakivel kilencven percen keresztül, sétálhatnak, mozoghatnak. Egy idős, egyedülélő embernek húsz perces személyes találkozó, beszélgetés semmi. Nekem, ha csak húsz percem van egy ingerszegény környezetben élő idősebb hölggyel, úrral folytatott csevejre, akkor hozzá sem kezdek. Nincs értelme, mert érzem, hogy csak frusztrációt okoznék és növelném a mellőzöttség érzetét. Meg kell adni nem könnyű feladat odaajándékozni az értékes időnket, feledtetni az izoláltságot. Ezek az idős emberek nem tehetnek róla, hogy ide jutott a kényelmes világ és még mindig nem akar felállni a pihe-puha karosszékből. Csupa füllel, érdeklődve meg kell hallgatni őket, meg kell látni őket, jelenlenni, mosolyogni, kérdésre válaszolni, nem illetlenül kérdezősködni, faggatózni. Mi így állunk ehhez a covid kérdéshez, egymáshoz, mi így nordic walkingozunk. Nem félünk, hanem élünk, élvezzük a napsütést, a jólevegőt, egymás társaságát. Majdnem elfelejtettem: az edzés után természetesen lenyújtunk. 🙂

2020-10-25T15:31:19+02:002020.10.16.|Blog|
Go to Top