Béke és harmónia visszanyerése negativitás nélkül

Béke és harmónia visszanyerése negativitás nélkül

Hagyományt szeretnék elindítani a nordic walking edzéseken. Sorozatot, aminek az a címe, hogy: Meghökkentő mesék, Tales of Unexpected. Biztosan sokan emlékeztek erre a filmsorozatra, legalábbis a címére. Rövid elbeszélések, amik bárkivel megtörténhetnek, sokszor hátborzongatóak, de nagyon érdekesek, tanulságosak. Mindannyiunknak vannak ilyen történetei és nagyon szívesen is mesélünk egymásnak az edzések alatt és ebből szeretném a legjobbat kihozni, hogy a hangulat ne a pince szintje alatt legyen, hanem emelkedetten, felszabadultan térjünk egy-egy edzésről haza. Tapasztalatom szerint a nők szeretik rémtörténetekkel ijesztgetni egymást, panaszkodni, betegségről, világjárványról. Mindenkinek megvan a saját keresztje vagy szósza, salsája, de nem mindegy, hogy mit teszünk vele. Rázúdítjuk-e valakire vagy sem.

Bemelegítés után az első 1 km-t csendben töltjük el és felidézzük az emlékhálózatunkból egy olyan életeseményt, találkozást, amely elsőre furcsa, bizarrnak, megoldhatatlannak tűnt a számunkra, viszont az idő haladtával végkifejlete pozitívan, happy enddel zárult.

Ezután megállunk egy rövid időre, párokat alkotunk, nordic walkingozás közben, 2 km-en keresztül a párok elmesélik egymásnak történeteiket.

Fontos, hogy az emlék saját megtalapasztaláson nyugodjon, felidézése jó érzéssel töltse el nemcsak a mesélőt, hanem a hallgatót is.

Az élmény többszöri, élethű felidézése, szavakba öntése mozgás közben, nordic walkingozás alatt olyan pozitív folyamatokat indít el, ami felülírja a napi problémákat, az aktuális gondterhelt időszakot, oldja az izmokban, inakban, szövetekben a feszültséget.

Gondolatban és fizikailag is eltávolodunk a napi gondjainktól egy képzeletbeli biztonságosabb helyre. Nagyszerű érzés újra átélni, hogy valamikor életünk során megoldatlannak látszó, feszültséggel terhes szituációból győztesen kerültünk ki.  Ez megerősíti bennünk azt a hitet, hogy a jövőben is képesek leszünk megbírkózni a felmerülő nehézséggel.

Nem mindegy, hogy hogyan tároljuk és tálaljuk az emlékeinket. Feldolgozatlanul, vagy feldolgozattan, hogy ezek az emlékek frusztrálnak vagy táplálnak-e minket?

Az ember társas lény, szeret kapcsolódni, a találkozásokat viszont érdemes megbecsülni és a legjobbat adni magunkból, mert nem mindegy milyen nyomokat hagyunk a másikban.

2020-10-13T09:56:52+02:002020.10.13.|Blog|

Cím

Go to Top